Nagyon szeretem a naplementés fotózásokat, de csak ritkán adódik lehetőségem az aranyórában fotózni. Nagyon örültem, hogy Carolinával erre az időszakra sikerült időzíteni a munkát. Imádtam minden percét.
Nagyon változékony időt fogtunk ki. Egy dombokkal, hegyekkel körülvett vidéken élek, s bár a nap még magasan állt, nagyon meg kellett fontolnunk, hova megyünk fotózni. A számomra ismert, és évek óta használt terep a felhők miatt nem volt alkalmas a munkára. Így arra indultunk el, ahol a dombok még aranysárga fényben úsztak – ellenkező irányba.
Egy kicsit vicces autóban, és autó mellett öltözködni, és láthatóan a helyi gazdák sem voltak felkészülve az érkezésünkre.
Egyébként mindenki nagyon kedves, és aranyosan szoktak fogadni, most is érdeklődőek voltak, és messziről nézték, mit is művelünk valójában. A fotózás végére már egy kis csoport gyűlt össze, egyikük integetett is nekünk, hogy vegyük feléjük az irányt.
A fotózásra három ruhát választottam ki. Carolina kicsit ódzkodott, mert ő egyáltalán nem ezt a stílust képviseli. Ettől függetlenül elfogadta a javaslatomat, és azt mondta, „Mindegy, neked legyen jó.”. Én persze tudtam, hogy tökéletes választás lesz valamennyi ruha, mert én azt is láttam ebben a fiatal lányban, amit ő maga még soha. Szeretem, hogy azok, akik hozzám érkeznek, egy új oldalukat ismerhetik meg a közös munkának köszönhetően. Már a fotózás előtt láttam a végeredményt.
Imádom a ruhakészítőimet, minden kellékem igazi szerelem. A ruhákat mindig úgy válogatom, hogy ne csak kismama fotózásra, hanem szuper, csajos fotózásokra is tudjam használni. Mindig bízom lenne, hogy a fő profilom mellett lesz egyéb felkérésem is, és eltérhetek a szokásos, megszokott sémától.
Így történt ez most is. Fogadjátok szeretettel a fotókat. És egy valamit azért elárulok; Carolina is imádja a képeket.
Szívesen fogadom véleményeiteket, írjátok meg, tetszenek-e a képek!
Talán hamarosan találkozunk egy hasonló fotózáson.
Szeretettel, Kriszta
