Más szemmel látni a világot

Egyéb

Nagyon szeretem Seres Zsolt fotóit, és már egy ideje tervben volt, hogy hozzá is elmegyek privát oktatásra. Nehezen fogalmaztam meg, hogy mit várok ettől a két naptól, hiszen sem bérelt stúdióval, sem modellel nem készültem a budapesti oktatásra. Esküvői, és épületfotói számomra lenyűgözőek, tehát maga az irány megvolt. Esküvő hiányában maradtak az épületek – szerencsémre.

 

Mikor kérdezte, hogy mégis mit szeretnék, nagyon könnyen megtaláltam rá a választ. Szeretnék az ő szemével látni, de ez egy bonyolult orvosi beavatkozással érhető csak el, és valószínűleg Zsolt nem vállalta volna.

 

A Kossuth térre mentünk ki fotózni, úgy tűnt, nem fogjuk megúszni eső nélkül – de a változatos felhők miatt ennek most nagyon örültem.

 

Megmutatott olyan technikákat, amiket alkalmazva különlegessé tehetem a fotóimat. Megtanultam figyelni a fényre, és a részletekre.

 

Másnap jött az utómunka, a képkorrekció. Magam sem hittem, hogy ez a két alkalom ilyen minőségben befolyásolja majd a jövőbeni fotóimat.

 

Harmadnap elmentem gyakorolni. Mindig irigykedve néztem a viharfelhős budapesti fotókat, a fényben úszó Lánchidat, a folyóban tükröződő Parlamentet. Csak bizakodtam, hogy egyszer nekem is sikerül megragadnom ezeket a vissza nem térő pillanatokat. Remélem, sok ilyen pillanatban lesz még részem.

 

(A budapesti fotók mellett bécsi, és párizsi képek is szerepelnek a galériában)

 

Szárnybontogatás

Portré fotózás

Amikor Fannival megismerkedtem, alig néhány hónap fotózás állt mögöttem. Még csak ismerkedtem a szakmával, a beállításokkal, teljesen amatőr módon vágtam bele ebbe a sorozatba.

Nem volt még stúdióm, se háttereim, így nem volt más lehetőségünk, mint utcára vinni a projektet.

Rengeteget fotóztam, és fotózom a mai napig. A gépem a társam, bárhova visz az utam.

Középpontban a romantika

Stúdió

A jelenlegi stúdió egy 140 nm-es raktárhelyiségből került kialakításra.
Deutschlandsberg Főterén, a Hauptplatzon helyezkedik el – egészen pontosan a főbejárata található itt. Maga a stúdió egy családi ház udvarán van.

A hasznos rész, vagyis ahol a fotózások zajlanak, összesen 80 nm.

Két év alatt nyerte el jelenlegi formáját. Néhány újszülött kellékkel, és pár ruhával indultam neki a stúdiónak; és úgy mondtam igent a szerződésre, hogy tudtam, a téli időszakban nem alkalmas fotózásra. Mégis megláttam benne álmaim műhelyét.

Rengeteget dolgoztunk. Először a vintage szobát parkettáztuk, majd felhúztuk az egyik gipszkartonfalat. Emlékszem, hónapokig csak a szekrényeknek támasztottam a gipszkartonlapokat, és függönyöket aggattam rá – mert annyira szerettem volna birtokba venni. Nagyon lassan készült, hiszen amit lehetett, saját kézzel igyekeztem megvalósítani. Gletteltem, festettem, csiszoltam, persze akadtak barátok, akik segítettek. Bújtam a bazár jellegű oldalakat, és minden hétvégén bolhapiacra jártam, kincsek után kutatva.

Közben szuper tervezőkkel akadtam össze, mert a legjobb minőségű ruhákat szeretném adni kismamáimnak, piciknek és nagyobbaknak.

Időközben kialakult a glamour szoba is, aminek dísze a zongora. A ruhakészletem jelenleg közel száz darab ruhából és kiegészítőből áll – azt gondolom, mindenki megtalálja a számára, vagy gyermeke számára a legtetszetősebb darabot.

Sajnos két évvel ezelőtt nem gondoltam, hogy a stúdió alakulásáról blogbejegyzés születik, így sajnos a kezdeti stádiumról, és a munkafázisokról nem készítettem fotókat – de találtam néhány szörnyű minőségű mobilfotót, amit a barátaimnak küldtem munka közben.

Természetesen javában gondolkodom a jövőn, a minőségi, minden igényt kielégítő stúdión – és azt hiszem, néhány hónap múlva már egy profibb helyen fogadom majd a hozzám érkezőket.

De addig is álljon itt ez a fotókkal kiegészített írás, ami azt bizonyítja, hogy ha megvan az álmunk, már csak a munka, és a kitartás kell mellé, hogy elérjük céljainkat.

Szeretem a munkám, ennél jobbat el sem tudnék képzelni magamnak.

Őszi fények

Portré fotózás

Nagyon szeretem a naplementés fotózásokat, de csak ritkán adódik lehetőségem az aranyórában fotózni. Nagyon örültem, hogy Carolinával erre az időszakra sikerült időzíteni a munkát. Imádtam minden percét.
Nagyon változékony időt fogtunk ki. Egy dombokkal, hegyekkel körülvett vidéken élek, s bár a nap még magasan állt, nagyon meg kellett fontolnunk, hova megyünk fotózni. A számomra ismert, és évek óta használt terep a felhők miatt nem volt alkalmas a munkára. Így arra indultunk el, ahol a dombok még aranysárga fényben úsztak – ellenkező irányba.
Egy kicsit vicces autóban, és autó mellett öltözködni, és láthatóan a helyi gazdák sem voltak felkészülve az érkezésünkre.
Egyébként mindenki nagyon kedves, és aranyosan szoktak fogadni, most is érdeklődőek voltak, és messziről nézték, mit is művelünk valójában. A fotózás végére már egy kis csoport gyűlt össze, egyikük integetett is nekünk, hogy vegyük feléjük az irányt.

A fotózásra három ruhát választottam ki. Carolina kicsit ódzkodott, mert ő egyáltalán nem ezt a stílust képviseli. Ettől függetlenül elfogadta a javaslatomat, és azt mondta, „Mindegy, neked legyen jó.”. Én persze tudtam, hogy tökéletes választás lesz valamennyi ruha, mert én azt is láttam ebben a fiatal lányban, amit ő maga még soha. Szeretem, hogy azok, akik hozzám érkeznek, egy új oldalukat ismerhetik meg a közös munkának köszönhetően. Már a fotózás előtt láttam a végeredményt.

Imádom a ruhakészítőimet, minden kellékem igazi szerelem. A ruhákat mindig úgy válogatom, hogy ne csak kismama fotózásra, hanem szuper, csajos fotózásokra is tudjam használni. Mindig bízom lenne, hogy a fő profilom mellett lesz egyéb felkérésem is, és eltérhetek a szokásos, megszokott sémától.

Így történt ez most is. Fogadjátok szeretettel a fotókat. És egy valamit azért elárulok; Carolina is imádja a képeket.

Szívesen fogadom véleményeiteket, írjátok meg, tetszenek-e a képek!
Talán hamarosan találkozunk egy hasonló fotózáson.

Szeretettel, Kriszta